Játék vagy tanulás? Valójában nem kell választani

„Befejezted a tanulást? Akkor mehetsz játszani.”

Ismerős mondat? Generációk nőttek fel úgy, hogy a nap két jól elkülöníthető részre oszlott. Először jönnek a fontos dolgok: iskola, lecke, gyakorlás. Utána pedig a jutalom: a játék.

Pedig a kettő között nincs olyan éles határ, mint amilyennek elsőre tűnik. A megfelelő játék közben ugyanis pontosan azok közül a készségek közül használunk sokat, amelyekre tanulás közben és később az élet más területein is szükségünk van.

Egy gyerek nem csak akkor tanul, amikor könyv van előtte

Gondoljunk bele, mi történik egy egyszerű társasjáték alatt.

• Meg kell jegyezni a szabályokat.
• Ki kell várni a sorunkat.
• Figyelni kell arra, mi történik.
• Döntéseket kell hozni.
• Alkalmazkodni kell a változó helyzethez.
• Néha veszíteni is kell.

Egy puzzle-nél más készségek kerülnek elő. Van egy probléma. Megpróbálunk valamit. Nem működik. Visszalépünk. Új megoldást keresünk.

Egy építőjátéknál pedig tervezünk, összehasonlítunk, forgatunk, alakzatokat képzelünk el. Egy Super Blocks feladvány például pontosan ezt kéri: olvasd le a mintát, majd rakd ki valódi elemekből.

Ez mind játék. És közben mindegyikben gondolkodunk.

A legjobb tanulás néha nem is érződik tanulásnak

Képzeljünk el két helyzetet. Az egyikben azt mondjuk:

„Most húsz percig gyakoroljuk a problémamegoldó gondolkodást.”

A másikban:

„Fogadjunk, hogy ezt a pályát nem tudod megoldani!”

Nagyjából sejthető, melyik kelti fel gyorsabban az érdeklődést.

Pedig előfordulhat, hogy a második helyzetben pontosan ugyanúgy tervezni, következtetni és próbálkozni kell. Csak van egy fontos különbség: a kihívásnak van tétje a gyerek számára.

Nem azért akarja megoldani, mert fejlesztenie kell magát. Azért akarja megoldani, mert kíváncsi rá, hogy sikerül-e.

Nem az a cél, hogy minden játék oktatási eszköz legyen

Ezt azért fontos kimondani. Nem kell minden játékidőből fejlesztő foglalkozást csinálni.

A játék önmagában is érték.

• Lehet nevetni.
• Lehet szerepjátékozni.
• Lehet építeni valami teljesen értelmetlent.
• Lehet századszor is ugyanazt játszani.

És igen, lehet néha csak azért játszani valamivel, mert szórakoztató.

A játék gyermekfejlődésben betöltött szerepét az American Academy of Pediatrics és a Harvard Center on the Developing Child egyaránt hangsúlyozza; utóbbi különösen a játék során gyakorolható figyelmi, munkamemória- és önszabályozási készségeket emeli ki.

Vagyis nem attól lesz értékes egy játék, hogy közben folyamatosan elmagyarázzuk, éppen mit fejleszt. Sőt. Sokszor jobb, ha nem magyarázzuk.

Hagyjuk próbálkozni

Szülőként meglepően nehéz végignézni, amikor látjuk a megoldást, a gyerek pedig nem. Ott van előttünk.

„Csak ezt kellene arrébb tenned…”

És már majdnem ki is mondjuk. Pedig érdemes néha várni.

Mert egy logikai játék egyik legjobb pillanata éppen az, amikor valaki saját maga jön rá a megoldásra. Lehet, hogy előtte háromszor rossz irányba indult. Lehet, hogy vissza kellett bontania az egészet. De amikor végül megoldja, a siker valóban az övé.

Ezért néha a legjobb segítség egyetlen kérdés:

„Mi mást próbálhatnál még?”

A kudarc is része a játéknak

Nem nyerhetünk minden partit. Nem oldunk meg minden feladványt elsőre.

És furcsa módon éppen ezért jó játszani.

Játék közben biztonságos környezetben lehet megtapasztalni, milyen az, amikor valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Egy Smart Four vagy egy Super Reversi parti után a válasz szinte mindig ugyanaz.

• Vesztettem? Jöhet a visszavágó.
• Nem sikerült a pálya? Újrakezdem.
• Rossz kombinációt választottam? Most már legalább tudom, hogy az nem működik.

A jó játékban a hiba nem feltétlenül a történet vége. Gyakran egyszerűen a következő próbálkozás kezdete.

Nem kell választani

Persze szükség van tanulásra. Kellenek könyvek, gyakorlás, iskola és olyan feladatok is, amelyek nem mindig szórakoztatóak. De ebből nem következik, hogy a játék a tanulás ellentéte lenne.

A kettő remekül megfér egymás mellett. Sőt, néha össze is olvad.

Amikor egy gyerek negyedórája próbál megfejteni egy kódot, megoldani egy puzzle-t vagy túljárni valaki eszén egy stratégiai játékban, valószínűleg nem arra gondol:

„Most éppen a gondolkodási készségeimet gyakorlom.”

Sokkal valószínűbb, hogy ezt mondja:

„Ne segíts! Meg akarom oldani.”

És talán pontosan ezt keressük. Nem azt, hogy a játékot tanulásnak nevezzük. Hanem hogy olyan játékokat adjunk a gyerekek kezébe, amelyek mellett érdemes gondolkodni, próbálkozni és újrakezdeni.

Mert néha a fejlődés úgy működik a legjobban, hogy közben észre sem vesszük.

Think. Play. Repeat.